A mágnes maximális üzemi hőmérséklete és a Curie-hőmérséklet közötti különbség

A mágnes maximális üzemi hőmérséklete és a Curie-hőmérséklet közötti különbség

Egyesek úgy vélik, hogy a Curie-hőmérséklet és a legmagasabb hőmérséklet, amelyen a mágnes működhet, egyenértékű. Valójában ez hamis benyomás. A mágneses anyagok öt kategóriába sorolhatók: ferromágneses, ferrimágneses, antiferromágneses, paramágneses és diamágneses. A ferromágneses fémek, a nikkel, a kobalt és a vas szintén állandó mágnesek.

Amikor a hőmérséklet egy bizonyos szint fölé emelkedik, a ferromágneses anyagok másodrendű fázisátalakuláson mennek keresztül, és elveszítik képességüket a spontán mágnesesség fenntartására. Ezeknek az anyagoknak az a képessége, hogy mágnesezhetőek legyenek vagy vonzzák a mágnest, eltűnik, amint paraferromágneses állapotba kerülnek. A Curie-hőmérséklet vagy Curie-pont a neve ennek a régiónak.

A mágnes maximális üzemi hőmérséklete az a pont, amelynél a további melegítés hatására a mágnes kezdi elveszíteni az erejét. Amikor a mágnes visszaáll szobahőmérsékletre, ez az erőveszteség minimális lehet – kevesebb, mint 5 százalék – egy meghatározott ideig. Nem szabad elfelejteni, hogy sok nemzetnek különféle kritériumai vannak.

Ugyanannak a mágnesnek a Curie-hőmérséklete lényegesen magasabb lesz, mint a maximális üzemi hőmérséklet. A képen a különféle állandó mágnesek Curie-hőmérséklete és maximális üzemi hőmérséklete látható. A maximális üzemi hőmérséklet az első érték, míg a Curie hőmérséklet a második.

A mágnes maximális üzemi hőmérsékletét jelentősen befolyásolja a Curie hőmérséklet. A mágnes összetétele az egyetlen tényező, amely befolyásolja a Curie-hőmérsékletet. A mágnesek gyártóinak kobaltot, diszpróziumot és terbiumot kell hozzáadniuk a mágnes Curie-hőmérsékletének növeléséhez, hogy magasabb maximális üzemi hőmérsékletet érjenek el.

A mágnes maximális üzemi hőmérsékletét a Curie-hőmérséklet, valamint a benne rejlő kényszerítő erő és a munkakörülmények befolyásolják.